A kalandjaim

To Menaggio and back Indulás Menaggio-ba Ébredést követően első utam a konyhába vezetett egy forró teáért. A konyha egybe volt nyitva a nappalival, ami a hatalmas ablakkal rendelkezett. A reggeli félhomályban sejtelmesen megvilágított comói tó látványa fogadott és Géza félmesztelen háta, ugyanis ő ott aludt, de egy ideje már ülő pozícióban figyelte a tájat, amihez csatlakoztam én is, majd hallván, hogy én is megálltam ott, csak hümmögött egyet: mhm - kifejezve ezzel együttérzését a tájjal kapcsolatban. Nem volt kérdés, a forró gőzölgő teámat a hűvös, ám nem hideg, szürke félhomályban ittam meg a teraszon. A szemem le se vettem a tájról, mintha félnék, hogy hirtelen elveszik előlem. Ezt a reggelt én 1 pohár borral még meg is fűszereztem, kiélvezve a táj hangulatát. A mai tervet előző este segítettem összeírni, érvényesítve kicsit a saját szokásomat: minden úthoz volt A és B terv a tömegközlekedésen, valamint némi buffer idő, ha valamivel megcsúsznánk. Rövidesen a közös reggeli után, miv...

Indulást megelőző nap Mivel minden tervben az a jó, ha stabil és felboríthatatlan, így a mi tervünk is az volt. Éppen ezért az indulást megelőző napon fel is borult az egész egy milánói járat törlésével. Talán említenem sem kell, hogy ilyenkor a legésszerűbb, hogy mérlegelsz: megéri-e új repjegyet venni vagy inkább hagyod úszni a szállást és egyéb foglalásokat... Természetesen mi is ezt a stratégiát követtük és mérlegelés helyett megvettük az új repjegyet Rimini repterére. Ami sokkal jobb, mint az eredeti terv, mert közel 300km-el van messzebb, korábban indul a gép, de legalább drágább is. Ezt követően már csak azt kellett kitalálni, hogy hogyan fogunk átjutni A-ból B-be úgy, hogy közbe beiktatjuk az eredeti C terv városát. Alias hogyan jutunk Riminiből Sala Comacina városába, ahol a szállásunk volt, Milánón keresztül.... Valamint, mivel másodmagammal Debrecenből indultunk, ezért a korábbi gép elérésére is szükség volt egy tökéltes, el nem semmisíthető stratégiára.  Persze feljött ...

Korán indulás, későn érkezés! Ilyen egy igazi túrázós napja! OKT. 27. szakasz 1. nap 2019. 04. 19. 18-20 °C      Az állomás peronján állva, az 05.34-es vonatra várva, miközben szakad le a hátam a súlytól, kialvatlan pofám a távolba mereng, az gurul be éppen. Az ablakon homályos alakok félig kihajolva cigány zenét énekelve, szöveget hangosan zengve üdvözölnek minket. Hogyan kerültem ide? Menjünk egy kicsit visszább az időben! Reggel (egész pontosan hajnalban, csak hogy az olvasó is értse a fájdalmat), mikor elsőnek a hátamra "kaptam" a sörrel együtt 30kg-os túrazsákom, majd ezzel a lendülettel kis híján padlót is fogtam, el kellett gondolkozzak az élet nagyobb dolgain: hogy a fenébe lett ilyen nehéz? miért lett ilyen nehéz? miért vagyok mazoista? hogy hogy a fenébe fogok én ezzel a #&@! nagy súllyal felmászni a Milicre. ha kiveszem a ruhákat, elsősegély csomagot, kajákat és csak a sör marad benne, vajon mennyivel lesz könnyebb? hogy a fenébe mászom meg ezzel gyakorlat ...