az Olasz út | 2. nap - ahol a szépség egészen más szinteket ölt

To Menaggio and back

Indulás Menaggio-ba

Ébredést követően első utam a konyhába vezetett egy forró teáért. A konyha egybe volt nyitva a nappalival, ami a hatalmas ablakkal rendelkezett.

A reggeli félhomályban sejtelmesen megvilágított comói tó látványa fogadott és Géza félmesztelen háta, ugyanis ő ott aludt, de egy ideje már ülő pozícióban figyelte a tájat, amihez csatlakoztam én is, majd hallván, hogy én is megálltam ott, csak hümmögött egyet: mhm - kifejezve ezzel együttérzését a tájjal kapcsolatban.

Nem volt kérdés, a forró gőzölgő teámat a hűvös, ám nem hideg, szürke félhomályban ittam meg a teraszon. A szemem le se vettem a tájról, mintha félnék, hogy hirtelen elveszik előlem. Ezt a reggelt én 1 pohár borral még meg is fűszereztem, kiélvezve a táj hangulatát.

A mai tervet előző este segítettem összeírni, érvényesítve kicsit a saját szokásomat: minden úthoz volt A és B terv a tömegközlekedésen, valamint némi buffer idő, ha valamivel megcsúsznánk.

Rövidesen a közös reggeli után, mivel mindenki időben elkezdett készülődni és mert egy fürdőszoba bőven elég 5 embernek, amiből 2 hölgyecske, természetesen futólépésben indultunk a buszhoz, mert jegyet is kellett vennünk.

Eszmeralda egyedül elugrott jegyet venni és nem sokkal a busz érkezése előtt érkezett meg. A története alapján a pénztáros hölgyike pont annyira volt ügyes angol nyelvből, mint matekból, így kicsit sokáig tartott a visszajáró kiszámolása is.

Oda úton rengeteg mesés épület és táj mellett haladtunk el, ami talán nekünk festői, ám a helyieknek a megszokott szürke hétköznap része lehet. Érdekes kontraszt.

Leszállva Menaggio-ban az első dolgunk egy kávézó keresése volt a tóparton. Találtunk is nemsokára egy aranyos kis éttermecskét terasszal, aminek volt egy félig beépített üveg falas terasza is. A felszolgáló hölgy éppen sepregetett még az éttermi részen és belépvén kérdeztük is, hogy nyitva vannak-e, a konyha ugyan zárva volt, de nekünk csak kávéra volt szükségünk így mondta, hogy bátran foglaljunk helyet.

Az asztalunk az üvegterasz sarkában volt. A kiszolgált espressonál finomabbat még nem ittam, mind ezt úgy, hogy a csészém fölött terült el a comói tó hármas torkolata. A felhők hol takarták, hol a hegyek mögé bújtak vagy éppen átkarolták azt.

A kávézóból az utunk egy kis partszakaszra vitt egy hajójavító mellett. Kis kavicsos aranyos partocska. Itt a kötelező képek után indultunk vissza délre a következő városkába, Tremezzoba. A buszmegállóba korábban értünk, így lett 15 percünk bevásárolni estére. 2 perccel a busz érkezése előtt odaértünk a megállóba, ahol leszálltunk, gondoltuk onnan indul a busz, majd látjuk, hogy az út túloldalán jön és nem fog befordulni. A szerencse, hogy gyalogosokat engedett el a járdán így gyors kérdezés után intett, hogy menjünk szálljunk fel. Az út közepén. Kígyózó kocsisor előtt. Elöl jegy szakítás, majd átfutás hátra, mert tele volt a busz. A busz végébe érve én maradtam állva, meg Géza, de ő előrébb. A busz utolsó sorában egy szemig tetovált sapkás egyén ült, aki valami bluetooth hangszórón hallgatta az olasz rap-et... illetve, hogy pontosabb legyek az egész busz azt hallgatta. Gondolkoztam is, hogy vajon melyik zsebében lehet fegyver és melyikben pillangó kés.

Ekkor a srác hirtelen arrébb csúszott és intett a fejével, hogy üljek le mellé nyugodtan. 

Mi baj lehet gondoltam, összebarátkozunk, lesz egy atom biztos biztonsági őröm.

Végül társulás helyett csak egy önzetlen segítséget nyújtott, amivel megmutatta egy idiótának, hogy ne előre kiabáljon Gézának, hogy nyomjon gombot, mert van egy a feje fölött is. Igen, ez én voltam.

A járda a part mellett vitt. Kis pofás beton kerítésekkel és lépcsőkkel a vízig. Majd találtunk egy kis cuki parkot egy kis kávézó/borozóval. Bent a padló közepén üveg volt így le lehetett látni a 2m mély partra alatta. A mosdóból panoráma nyílt a partra tovább, de természetesen nyaktól magasabban volt az ablak.

Itt 2 dl savignont kértem 1 pohárba, amit a srác úgy értett, hogy 2 pohár savignon.

Semmi baj, mert igazából végül vissza vitte így nem ihattam meg, de legalább kifizethettem.

Igen, van érzékem az üzlethez is, mi tagadás.

Villa del Balbianello

Úton a Villa del Balbianello-hoz betértünk egy kis olasz fagyizóba, majd mindenki megállapította, hogy mosdóznia kell. Természetesen public wc-t nem találtunk, így megbeszéltük, hogy beűlünk valahova meginni egy kávét és így mindenki tud mosdózni.

Ekkor Eszmeralda visszatért nagy mosollyal az arcán. Megállapítottuk, hogy ő már elintézte, amit a csapat még nem. Mondta is, hogy az egyik étterembe bekéreckedett és a nőci kedvesen beengedte, szóval menjünk.

Azért ez a dolog kicsit furán hangzott, főleg, hogy tömegesen voltunk, de hát nem találtunk public mosdót.

Ahogy beértünk kedvesen mondta is a kék hajú fiús nőcike nekünk, hogy ha mosdózni akarunk akkor vegyünk valamit, vagy menjünk a public mosdóba. S ekkor két-három morzsadarab repült ki a szájából.

Közös megegyezéssel végül elmentünk mosdót keresni oda, ahol mondta, hogy elvileg van s lám, tényleg volt! Csodálatos varázslat!

Nem sokkal ezután megérkeztünk a Villa del Balbianellohoz, ahol már lent ki volt írva, hogy jegyeket csak és kizárólag elővételbe lehet venni. Mondanom sem kell, hogy még a halvány gondolata se derengett nekünk ennek korábban. Sebaj, menjünk fel, megpróbáljuk... szerencsére sikerrel jártunk, mert voltak más túristák is, akiknek eszükbe nem jutott hasonló hadművelet, így volt stand a jegyvásárlásnak.

Mesés volt az a pár óra amit ott eltöltöttünk. Nyilván másod magammal Star Wars rajongóként elsőnek rögtön azt a speciális helyet kerestük, ahol éppen "Nem szeretjük a homokot", viszont külön külön. Mikor újra egyesültünk, leültünk a padra a napsütésben és megállapítottuk, hogy egyikünk se a valódi helyszínnél volt korábban, mert az most van előttünk. Sebaj, ilyenen már nem akadunk fent. A fűre ki volt rakva mindenhova, hogy rálépni tilos, ezért természetesen a lányok rögtön azon mentek végig képeket csinálni. Sokat... sok sok képet... RENGETEG képet. Viszont csináltak rólunk is és nem sokkal később Géza megállapította magáról, hogy idézem: "Kurva jól nézek ki". Ezt főleg a fotósnak köszönhette és a jó expozíciónak, de ez természetesen nem volt elismerhető dolog. 

Miután nagyon sok jó kép készült, így én is megállapítottam, hogy "Kurva jól nézek ki". Természetesen a szerénységem ugyan úgy megmaradt, ahogy előtte sem volt.

A padon ülve, kipihenve a sok fotózást, pózolást, bámulva a naplementét egy szép kertben, mikor már a tömeg is ritkul, egy eldugott, félreeső kis részen, érezve, hogy a nap enyhén melegíti a bőröd, simogatja az arcod valami pazar élmény volt. Szavakba önteni szinte lehetetlen ezt egy alföldi gyereknek, még mindig ott vagyok, ha elképzelem.

Zárás előtt fél órával elindultunk hazafelé, gyalog. Csak azért mert egy óra sétára volt a szállás és egy óra múlva jött a busz, így inkább kellemest a hasznossal. Kivételesen Eszmeralda mozgása volt a legszebb, ugyanis a lábán már nem volt olyan rész, ahol ne lett volna vízhólyag, mert ez a cipő nem alkalmas sétára, de annál inkább pózolásra és hát... 

A járása hasonlított egy frissen kikelt kiskacsára, ahogy lépked.. quack-quack.

Betértünk egy boltba, hogy a másnapi reggelire valót is megvegyük. Sikerült kijönnöm 2db 1 méteres baguett-el, ami hatalmas fehér papírzacskóba volt téve. Ennek még jelentősége lesz a továbbiakban.

Miután a két szabját megvettem és mindenki bevásárolt, indultunk tovább. 

Útközben megszavaztuk, hogy üljünk be vacsorázni valahova a part mellé. Találtunk is egy éttermet, ahol sok gluténmentes kaja volt - az egyik tagunk, hívjuk őt Anakinnak és a párját Padme-nak - ezért azt válaszottuk.

Na gondolván, hogy a múltkori tésztával megszívtam, most választok valami gusztusos pizzát, Géza roasted beef-et kért, Eszmeralda valami tésztát, Anakin salátát, Padme meg már nem is tudom mit.

Miután kihozták Anakinnak a salátát, Eszmeraldanak a kis adag tésztát el is kezdtem gúnyolódni vele, hogy jól belefutott az én hibámba (itt ki kell emeljem, hogy ő nem volt éhes csak ha mi is beültünk, ő is eszik valamit).

Ezután kihozták Gézának a felvágottat, majd végül nekem is az olajos pizzatésztát, amire rá volt dobva 3 szelet paradicsom és egy marék saláta a közepére.

...

...

Igen.

Mondanám, hogy miután jól laktunk indultunk is tovább, de nem tudom. Szóval miután elfogyott mindenki előtt a felvágott és az én tésztám is, indultunk tovább haza.

Ez azért is különleges emlék, mert, hogy csak a főút volt és nem volt járda, tehát az út szélén kellett sötétben sétálni az alig kivilágított városkában. Na és most jön a képbe a csodabaguett. 

Tekintve, hogy elöl voltam és fehér zacskóban volt a baguett így gondoltam - ugye bal oldalon sétáltunk, szembe a forgalommal szabályosan - a kanyarokba kitartom, hogy hamarabb feltűnik egy fehér zacskó, mint 5 fekete kabát. Ez volt a "kivilágítás" miközben néztem telefonon a GPS-t, hogy el ne tévedjünk. 45 perc séta után eszembe jutott, hogy vaku is van a telefonomon, így az utolsó 15 percre már világítottam is. Így visszagondolva a tandemugrás biztonságosabb lett volna zuhanó gépből úgy, hogy az ejtőernyőt egy másik ugróról kellett volna zuhanás közben levenni és felvenni.

Hazaérkezésnél mindenki gyorsan evett ezt-azt, átnéztük a képeket, itt Géza ismét megállapította, hogy "Kurva jól néz ki", majd végül már Anakin is hasonló kifejezéseket használt, nem sokkal később Padme is... így mindenki egyöntetűen elmondhatta, hogy "Kurva jól néz ki", de természetesen csak magáról. Ha lenne valami egoizmus meter, az nem hogy itt, de a comói tó közelében is kiakadt volna már.

Miután mindenki elment fürdeni és épp Anakin és Padme volt a zuhanyzóban, Gézának eszébe jutott, hogy ő neki már amúgy nagyon kell mosdóznia. Ez után a kijelentés után következett egy anti-eső tánc, ami arra volt hivatott, hogy a folyadékot megtartsa ott, ahol van.

Miután Géza arcáról egyértelműen leolvasható volt, hogy a törzsi sámáni tánc nem fog működni így rögtönzött módon felvette a cipőjét és kisétállt az épületből. 

Megbeszéltük, hogy erről nem kérdezek és soha nem említjük meg.

Még szerencse, hogy nem maradt írásos nyoma az esetnek.

Mire is elég egy üveg bor?

Mivel Gézával vettünk magunknak egy üveg bort, így mi azt maradtunk a teraszom meginni, amihez csatlakozott később Anakin is. Azt elfelejtettem megjegyezni, hogy ekkorra már volt bennünk 1/3-ad üvegnyi olasz likőr.

Mikor Anakin is eltávozott az ivók sorából és ment lefeküdni, ketten maradtunk Gézával és kb percről percre le lehetett volna írni a mentális leépülés lépéseit nálunk. Természetesen ha lett volna ott egy harmadik személy, aki nem ivott, mert mi ott már nehezen írtunk volna.

Dúdolgattunk, beszélgettünk, videóhívásban hívtunk fel otthon lévő barátokat, akik vagy bulizni voltak vagy épp iszogattak és bulizni mentek... 

Majd Géza énekelt: "Iszom a bort... ölelem az anyámat... ... ... ...azt se tudom, hogy hol a fenében van." 

Mikor kint már hideg volt bementünk a nappaliba és felfedeztem, hogy a fényképezőgép magányosan ott fekszik az asztalon, őrizetlenül. Szegényke. Mit csinál ilyenkor egy érett felnőtt férfi? Naná, hogy elkezd trollkodni vele.

Gondoltam legyen másnapra emlék. Mondtam tehát Gézának, hogy a hűtőben lévő gyümölcsökből (2db banán, 1 alma, 1 paprika - jó a paprika nem gyümölcs) csináljon egy bizonyos alakot, amit az érett emberek rajzolgatnak az újságban az emberek homolokára. Ehhez az alakhoz elég lett volna 1 banán, 1 alma és 1 paprika.

Géza, aki ekkor már a quantummechanika szabályait simán eltáncolta volna elő is vette a gyümölcsöket.

Az ábra, amit kirakott a következő volt: bal oldalon egy banán, aminek a domború oldala jobbra néz, a tetején jobbra tőle egy alma, mellette egy paprika, jobb oldalon pedig a másik banán, ami az inverze volt a baloldalinak.

Megpróbálom ábrázolni:        )°*(

Itt az előzetes nevetés, amit az ötlet hozott magával lecserélődött egy értelmetlen, lesokkolt reakcióra. Nem igazán értettem, hogy az adott forma az milyen módon hasonlít ahhoz a formához, amit ki szeretett volna tenni. Majd mikor pár másodperc múlva megláttam Géza arcát, aki szintén nem értette, hogy mi történt és a forma miért nem hasonlít ahhoz amihez kellene, még hangosabb nevetésbe kezdtem bele. 

Végül hagytuk a bonyolult matematikai kirakóst és lett egy remek baguett-es kép.