OKT #22 | Hogy is volt az a bizonyos első vadkemping?

    Nos hát ahogy az már egy ideje tervezve volt vagyon, tervezve vagyon volt, vagyon volt tervezve, de elköltöttük... akarom mondani, szóval régi terv volt, hogy vadkempinggel váltjuk ki a szállásokat a OKT járása közben, annak okán mivel vagy nem volt megfelelő ár/érték arányban vagy párszor visszaélt a monopóliumával 1-1 szállás. Ezért nem igazán maradt kedvünk több tízezreket eldobálgatni, inkább befektettünk a "vadkemping szállásba".

A választásunk a legutóbbi sérülés miatti kihagyott szakasz volt, azaz az OKT#22 Sirok - Szarvaskő. Térképen elemeztük a távokat, magasságot (páratartalmat, bolygóállást, horoszkópot és univerzumos tudást), hogy az út melyik szakaszán lesz a legoptimálisabb a sátrazás. Szarvaskő előtt 1-1.5 óra távolságban lett megtervezve.

Megvolt hát a terv és a felszerelés is, így hát nem maradt más hátra, mint előre.. indulás.

    Debrecenből volt az indulás így nálam került megrendezésre az alvás, hogy egy helyből tudjunk indulni. A korábbról már ismert Géza volt az egyik tag, valamint egy másik barát, hívjuk Vincének. Vince barát.

Mivel Géza komoly kapcsolatban áll a MÁV-al, így ő csak késő este tudott megérkezni, ezért előtte Vince baráttal elmentünk megtenni a tisztelet köröket (ugyanis ő nem nagyon rendelkezett 1-2 szükséges felszereléssel és akkor már egy úttal a zacskós E vitaminokat is megvettük a vadkempingre vacsorának).

Miután visszaérkeztünk úgy döntöttünk, hogy sikerünket megünnepeljük egy 4cl szilvalé ízű torokfertőtlenítő öblögetésével. Majd amikor ez megtörtént, olyan sikert arattunk, hogy azt is meg kellett ünnepelni.

Négy ilyen ünneplés után, mikor elfogyasztottuk a gondosan kiszámolt tápanyaggal rendelkező, speciális diétánknak tökéletesen megfelelő Extra Zsíros BurgerKing Delux menünket én úgy döntöttem, hogy nyugovóra térek, ugyanis én fogok vezetni másnap.
Így Vincének kellett beengednie Gézát ha majd megjön. Ez este fél 12-kor meg is történt, aminek annyira megörültek, hogy ők is ünnepeltek 1 kört.

    Reggel (04.45, igen, ez reggel!) ébredés után gyors szedelődzködés, kávé, meditáció az illemhelységben, majd indulás.
Vince barát úgy érezte, hogy ma kivételesen bölcsebben kelt, ezért el is kezdte az idézeteit már korán reggel: "Hajnalban felkeltünk, hogy egész nap gyalogoljunk és megb@szódjunk.". Ekkor rájöttem, hogy ő valóban megértette az élet adta szépségeket és csodákat.

Röviddel indulás után éreztem, hogy valami nem okés, mert a tükrök a megszokottól eltérően többet mutatnak az aszfaltból, sem mint a mögöttem lévő forgalomból.
Igen, ezt a csomagtartóban lévő 3 táska okozta, aminek fajsúlyuk ~30 - 30 - 20 kg lehetett. Mi meg ezekkel fogunk hegyet mászni. Milyen jó, hogy legalább keveset aludtunk és korán keltünk miatta.

Vince barát szavaiban volt valami orákulum.

    Siroknál tettük le a kocsit. Gyors összepakolás, megünneplése annak, hogy megérkeztünk, térdbekenés és indulás.

Mire felértünk a Siroki várhoz a korábban említett táskákkal (nem túlzok, tényleg itt volt a súlyuk a sör meg a víz után), további két ünneplésen voltunk túl és némi szívinfarktuson. 

A "Törökasztal" nevű sziklaoromnál egy kicsit lepihentünk. Ennyi testedzés után itt a kő olyan kényelmes volt, hogy feküdni lehetett rajta.

Géza úgy döntött, hogy most előveszi a professzionális fotós tudását és képeket csinál, miközben mondja az instrukciókat. Az instrukciója az volt számomra, hogy feküdjek úgy, ahogy éppen csinálom és csináljak úgy, mintha nem csinálnék semmit.

...

Itt rájöttem, hogy nekem kell egy kis ünneplés ahhoz, hogy a továbbiakat azonos állapotban tudjam folytatni.

Majd készült egy kép, amin Vince úgy néz ki, mintha megszült volna egy sörösdobozt, valamint egy másik, amin valaki úgy csinál, mintha nem csinálna sehogy. Ráadásul ezt mind ingyen kaptuk! Csodálatos!

    Pár elfolyt könnycseppel-, órával-, és km-el később, megérkeztünk arra a területre, ahol kijelöltük a térképen, hogy itt a legnagyobb az esélye annak, hogy életben maradunk.
Némi mászkálás, terraformálás és jöhetett a sátor állítás.

A sátrat megszenteltem a rovarírtóval míg elmondtam egy miatyánkot. Ezt a szertartást miseborral zártuk. Viszont mivelhogy misebor nem volt, így kénytelenek voltunk misesört és ünneplést fogyasztani helyette.

    Géza rövid idő után úgy érezte, hogy már nagyon egybe van a természettel, - érzi ahogy áramlik keresztül a testén az energia és lefolyik a Földanyánkba - és mivel lassan már eltelt az emésztés nyugodt időszaka, de jött a kritikus, úgy döntött, elmegy egy guriga wc papírral és némi jó reménnyel meditálni az erdő sűrűjébe.

Szerencsére mi jó barátok voltunk és nem követtük.
És mivelhogy nem követtük, ezért videó felvétel se készült. Ezért nem is tudhatjuk, hogy Géza fát keresett, mert nem talált fát az erdőben.

Igen, Géza az erdőben nem talál fát.

Na és mivel, mi nem követtük, ezért nem kezdtünk el sírógörcsöt kapni, egy egy mondatán.

Majd mivelhogy nem voltunk ott, mert hát nem követtük (ez már a létezés egy magasabb nem létező valósága), ezért Géza nem volt szégyenlős és ahelyett, hogy szólt volna, hogy távozzunk a látótérből, ahol nem lehettünk, tekintve, hogy nem követtük, ő nemes egyszerűséggel Ádám kosztümre váltott, amit nem láttuk, mivel nem voltunk jelen és a hirtelen meglepetés miatt nem is eshettünk össze öntudatlanul a röhögéstől.

Miután már nem volt levegő a tüdőnkben, igyekeztünk gyorsan felállni és elsietni onnan, ahol nem vagyunk amennyire csak tudtunk. De persze nem kellett, mert hát eredetileg ott se voltunk.

    Rövid további események után elkezdett esni az eső. Géza a hős visszaért a meditációból és úgy érezte, hogy a sátoralj túlságosan megtartja az esővizet, ezért ő gyalogsági fejszével elkezdett lyukat ásni (igen, ez így történt) a sátoralj adott része elé (NEM alá, ELÉ), majd a lyuk folytatásaként használt két műanyag flakont, amivel megemelte az amúgyis magasan lévő sátoraljat.
Mivel felbátorodott ezen a gondolaton és mivel már amúgy sem esett, úgy döntött, hogy ő folytatja a lyuk ásását immár egy hatalmas faággal.

Sajnos a mérnöki zsenijének nem tett eleget az időjárás, mert miután látta, hogy mi lenne az eredménye a további esőzésnek, inkább nem is esett többet.

Így sajnos nem tudtuk meg, hogy mi lett volna ha az esőgyűjtőként kialakított sátoralj és a magasítás alatt kibaltázott inverz vízelvezetés hogyan működött volna

    A spirituális és a mérnöki próbák után jött a gasztronómia. Itt sikerült fejenként 4 zacskós levest elfogyasztani, Vincének odaégetni a paradicsomport a bögréje aljára, nekem ropogtatni az "omlósnak" nevezett csirkemellet, valamint úgy jóllakni, hogy még a kannibalizmus is szóba jött.

    Ekkorra nekem már 2x újra fel kellett fújnom a derékaljam, mert ő úgy döntött, hogy ma ő inkább lepedő lesz. Ez kb le is írja, hogy milyen volt az alvás.

Mivel két sátor volt három emberre és Géza már-már háborús bűnöket követett el a mustárgázt megszégyenítő koncentrátumával, Vince úgy döntött, hogy ő teljesen véletlen az életet választja és az én sátramban rendezkedik be.

Miután elünnepeltük a 3dl átlátszó ünneplést és a 2dl szarvasos ünneplést, úgy éreztük, hogy pihenhetünk, mert nincs miért ébren maradni.

    Az éjszaka alatt csak kétszer keltem fel újra felfújni a lepedőmet, hogy legalább míg visszaalszok, addig legyen puha, viszont közben rájöttem, hogy ha bizonyos pozitúrában fekszem, akkor két fűcsomó a sátor alatt egyszerre tudja nyomni a lapockám között a gerincem és a farcsontom, ami oldalra fordulva a vállam és a külső combom legfájdalmasabb részeit tudta masszírozni. Szerettem volna kicsit arrébb menni, ekkor meg rájöttem, hogy Vince álmában eldöntötte, hogy ő a sátor közepén alszik, mert a jobb széle túlságosan szélső jobbos politikai nézeteket okozhatott volna a tudatalattijában.

Miután 5.30-kor megszólalt az ébresztő, amit a tökéletesen használt füldugómon keresztül egyedül csak én hallottam meg, örültem, hogy végre vége a masszázsnak és újra jöhet a csuklyát leszakító táska hordás.

    A reggeli beszámolókból kiderült, hogy Vince hallotta egyszer Gézát, aki éjszaka folyamán kiment folyó ügyeit intézni, de előtte megállt a mi sátrunk mellett, hogy a gáz válságot megkönnyítve adjon a mi sátrunk aurájának egy kis fűtőanyagot.

Ezt Géza tagadta.

Vince nem változtatott az álláspontján.

Az is kiderült, hogy Vince és a kakukk kapcsolata eléggé elromlott, mikor a kakukk úgy döntött, hogy gátolja Vince éjszakai tevékenységeit, ami az alvásban merült volna ki. Pár további madár éneke is hasonlóképpen hatott Vince alvási ciklusára.
Ezek a fázisok általában egy átlagos embernél úgy néz ki, hogy: NREM - NREM - NREM - REM.
Vincénél ez úgy nézett ki, hogy: NREM - fülemüle - NREM - kakukk- NREM - Géza propán/bután utánpótlás - kakukk - NREM - REM - fülemüle - ébresztő.

Továbbá arra is fény derült, hogy a Géza által a német-üzletláncban vásárolt nyári kemping hálózsák, az nem alkalmas arra, hogy közel 6-8 fokban ne fázzon a térde alatt a lába úgy, hogy még jégeralsó is van rajta.

Miután megbeszéltük, hogy mindenki mennyire jól pihent, összeszedtük a sátrat, kiterítettük, hogy száradjon, addig megreggeliztünk, kivéve Vincét, mert ő reggel nem éhes, de helyette elment meditálni egyet ahogy előző nap Géza tette.

    Miközben Gézának nem sikerült felforralnia 1.5dl vizet én teljesen elpakoltam a táskám, elpakoltuk a sátrakat és röviddel ezután útnak is eredtünk. A szemetes szatyrot amin egy nagy Tesco felirat állt, Vince nyerte meg.

Megtaláltuk, hogy 200m-el arrébb volt egy vadászles és egy etető mező (vagy nem tudom hogy hívják), ez egy kicsit váratlan meglepetés volt számunkra.

    Amikor már a kezdeti húzó, tépő, szúró fájdalmakhoz hozzászoktunk, egész jó tempót tudtunk menni így másnap. Vince a szatyros barát rendületlen cipelte a mezőn a szatyrát.

Szarvaskőnél az lett a terv, hogy felmegyünk a kilátóba, ha már ott vagyunk. Kb a híd - kilátó közötti távolság 1/3-ad része után úgy döntöttük, hogy ekkora súllyal a hátunkon annyira nem szép az a kilátó, ezért gyorsan visszafordultunk és maradtunk az eredeti tervnél.

Odaérve a buszmegállóhoz, láttuk, hogy az étterem, ahol Vince szeretett volna reggelizni, végleg bezárt.

Itt Vince, aki már egy kuka miatt nem volt szatyros barát, kezdett kicsit kétségbe esni.

Gyorsan, hogy ezt kompenzáljuk, ittunk egy-egy espresso-t a szemközti kis talponállóban, ami nem volt finom, de cserébe nem is esett jól.

    Felszállva a buszra Vince szemén már már bentről kifele kopogtatott az éhség, ezért az volt az ötlet, hogy majd Egerben (ahol amúgy is átszállnánk) kajálunk valahol és akkor a későbbi buszra szállva lesz 30 percünk enni.

Leszállás, buszmegálló keresés, buszkeresés majd térképen kajálda keresés. Ami közel volt az 2 óra múlva nyitott, ami nyitva volt az 30 perc sétára volt.

Vince úgy döntött, hogy ő az út szélén elkezd kolbászt és kenyeret enni, mert nem bírja tovább.

Ahogy ezt elkezdte jött a busz, amire felszálltunk.

Vince a szája oldalára nyomott falattal és fél kiló kenyérrel az ölébe futva nem volt boldog.

Vince végül nem evett.

20 perc busz utazás után elértük Sirok-ot, odaértünk az autóhoz (aminek a hátsó ablaktörlőjére gyomot tettek, hogy megfigyeljék meddig nincs ott a tulajdonos), átöltöztünk, Vince evett, elpakoltunk, Vince evett, majd kiválasztottuk a célunkat, miközben Vince még mindig evett.

A siroki vár volt terítéken, ami előtt ettünk egy mucok/lepcsánka névre keresztelt puha valamit, amiben több volt az olaj, mint a krumpli. 

Vincét nem zavarta.

Vince gyorsan megette.

Rövid várlátogatás után, - ahol a fénypont az volt, mikor Géza talált egy tükröt felkiáltva, hogy "végre egy tükör" majd megállapította, hogy még mindig kurva jól néz ki - beültünk a vár lábánál lévő étterembe, ahol végre tudtunk ebédelni rendesen (vagyis egy fokkal jobban, mint a zacskós E vitaminokkal).

Ennél az "evődénél" megtudtam, hogy:

- a brownie igazából kakaós győri keksz tejszínhabbal;

- az étlapon lévő összegek nem fedik a valóságot, amivel csak akkor szembesülsz, mikor megkapod a blokkot;

- valamint azt, hogy a te blokkodon simán szerepelhetnek olyan gyűjtő fantom összegek, amikre nem feltétlen van értelmes magyarázatod (nem, nem a szervíz díj)

    A csodálatos, problémamentes túrát hasonló jellemezőkkel bíró hazaút zárta, ahol az autópályán a leggyorsabb még biztonságos sebesség a 60km/h volt, ugyanis olyan sűrű felhőszakadás alakult ki, hogy az 50m-el előttem lévő autónak a lámpáját se lehetett látni.

Végül de nem utolsó sorban a túra végi pontgyűjő verseny eredmény:

1. Géza - 3 kullancs

2. Vince - 1 kullancs

3. Én - 1 elszáradt kullancska