A kalandjaim

To Menaggio and back Indulás Menaggio-ba Ébredést követően első utam a konyhába vezetett egy forró teáért. A konyha egybe volt nyitva a nappalival, ami a hatalmas ablakkal rendelkezett. A reggeli félhomályban sejtelmesen megvilágított comói tó látványa fogadott és Géza félmesztelen háta, ugyanis ő ott aludt, de egy ideje már ülő pozícióban figyelte a tájat, amihez csatlakoztam én is, majd hallván, hogy én is megálltam ott, csak hümmögött egyet: mhm - kifejezve ezzel együttérzését a tájjal kapcsolatban. Nem volt kérdés, a forró gőzölgő teámat a hűvös, ám nem hideg, szürke félhomályban ittam meg a teraszon. A szemem le se vettem a tájról, mintha félnék, hogy hirtelen elveszik előlem. Ezt a reggelt én 1 pohár borral még meg is fűszereztem, kiélvezve a táj hangulatát. A mai tervet előző este segítettem összeírni, érvényesítve kicsit a saját szokásomat: minden úthoz volt A és B terv a tömegközlekedésen, valamint némi buffer idő, ha valamivel megcsúsznánk. Rövidesen a közös reggeli után, miv...

Indulást megelőző nap Mivel minden tervben az a jó, ha stabil és felboríthatatlan, így a mi tervünk is az volt. Éppen ezért az indulást megelőző napon fel is borult az egész egy milánói járat törlésével. Talán említenem sem kell, hogy ilyenkor a legésszerűbb, hogy mérlegelsz: megéri-e új repjegyet venni vagy inkább hagyod úszni a szállást és egyéb foglalásokat... Természetesen mi is ezt a stratégiát követtük és mérlegelés helyett megvettük az új repjegyet Rimini repterére. Ami sokkal jobb, mint az eredeti terv, mert közel 300km-el van messzebb, korábban indul a gép, de legalább drágább is. Ezt követően már csak azt kellett kitalálni, hogy hogyan fogunk átjutni A-ból B-be úgy, hogy közbe beiktatjuk az eredeti C terv városát. Alias hogyan jutunk Riminiből Sala Comacina városába, ahol a szállásunk volt, Milánón keresztül.... Valamint, mivel másodmagammal Debrecenből indultunk, ezért a korábbi gép elérésére is szükség volt egy tökéltes, el nem semmisíthető stratégiára.  Persze feljött ...