OKT #19-20 | Avagy az első igazi vándor vadkemping

Röviden tömören a sztori előzménye:

    Elhatároztam, hogy egy több napos vándortúrára megyek vadkempinggel.
Erre kevés jelentkező volt a baráti társaságomban - egész pontosan 0, zero, senki -, szóval gondoltam beírok egy erre a célra szolgáló facebook csoportba.
Lett is több jelentkező, de végül 1 fő volt az, aki ténylegesen csatlakozott.
A cél egy szerdától - szombatig való túrázás volt vadkempinggel.
Na de ennyit a bevezetésről...

* főcímdal meg miegymás, vágóképek, hogy mekkora királyság a túra stb... * 

0. nap - kedd

    Úgy gondoltam, hogy Mátraházán megszállok, leteszem a kocsit és így frissen üdén kezdem majd a túrát.
Átvettem a szobát, lepakoltam, gondoltam szétnézek a környéken.
Ahogy kiléptem a kapun, egy kis róka szaladt át a lábam előtt, próbáltam magamhoz hívni, de ő csak nézett rám bambán, hogy mi a fenét cuppog ez a hülye nagy állat a földön guggolva.. így ez a tervem dugába dőlt.

Később fent, ahogy főztem a vacsimat a közös konyhában, nagy rikácsolást hallok alattam a földszinten.
Egy hölgyike szaladt be a portára:

- jaj kérem segítsen, egy kis róka elvitte a papucsomat.

- már megint ez a róka..., én nem tudom miért csinálja ezt mindig.

Na most ez a párbeszéd bennem több dolgot is felvet:

• Ez a kis róka? Ez? Gondolom ismeri és már a sztoriból tudja, hogy ő csak Feri, a lábfétises róka.
• Miért nem figyelmeztetik a wellness részlegnél lévőket, hogy: "Vigyázz, helyenként Feri felbukkan."
• Így tökre logikus, hogy papucsot lehet venni pénzért a recepción.

A többit rátok bízom.

1. nap - szerda

    Találkoztam az illetővel, akivel együtt fogjuk végigszenvedni a közel 100 km-es több napos túrát.
Szegény kis híján már az elején kinevetett, mikor elmondtam neki, hogy az én táskám 30 kg-os lett (kis költői túlzás... valójában 29.9 kg), míg ő alig tudta az övét 15 kg alatt tartani.

Mivel - hívjuk őt Rudolfnak - Rudolf nem iszik, ezért emiatt a kijelentése miatt ittunk egy felest. Ha már már, akkor már ha, nem? De!

    Az út további részén érthetetlen okokból nem történt semmi abszurd vagy nonsens, hanem majd az első szállás helyen.

Ez egy domb oldala volt az erdő egy kivágott kis szakaszán. Sátor állítás, tűzrakás, szalonna félkész állapotban, majd erre a pillanatra én is meglettem a sátrammal. Nem kellett elmondani, hogy ki a tapasztaltabb kettőnk közül.

Miután megittuk a búcsú rövidet, elmentünk aludni.

A domb oldalon.

Nejlon-os hálózsákban.

Nejlon-os derékaljon,

Az én sátram ajtóval a lejtőre nézett.

Az ő sátrának ajtaja oldalra.

Egy kimerítő, combos túra után még a sátorban is van lehetősége az embernek lábazni. Hiszen az alvás inkább volt egy élménypark vizicsúszdáját megszégyenítő jelenség, mint pihenés.

Nézzük a jó oldalát, szerintem legalább 3x tudtam aludni fél-, talán egy órácskát. Az már azért mégiscsak valami nem?

Elaludtam nyújtott lábbal, majd felkeltem guggoló állapotban. Keresztbe pakoltam a derékaljat, lábam alá a táskát, hátha segít. Nem segített.

Végül miután minden jógapózt kipróbáltam, felkelt a nap és indulhattunk tovább.

2. nap - csütörtök

    Az alvás pihentető élménye után úgy éreztük az a legjobb, ha egy röviddel kezdjük a napot.

Miután összepakoltunk és a hátamra vettem az én kis pehelysúlyú táskámat, útnak is indultunk. Itt már azt vártam, hogy a nap végén legyek. Hisz csodálatos érzés kimerülten, leszakadt-, görcsös vállal egész nap 30 kg-ot cipelni. Írnom kellett volna róla egy ódát:

Álmos szemek, 30 kg a hátamon,

Az erdő közepén, nincs is jobb talán.

Az alvás elszállt, a fáradtság ölel,

A túratáska súlya csak mosolyogva dönt el.

A természet titkai, suttogva szólalnak meg,

Az élet szarkasztikus tréfája, épp itt nevetve terül el.

    A nap eltelt, végre következik a sátorrakás. 
Én el se hiszem. Találtunk egy eldugott dombtetőt két város között. Bármelyik város 5 perc sétára. A talaj vízszintes. Mellettünk bokrok, fák.
Ez nem lehet igaz.

    Miután felállítottuk a sátrat és megvacsoráztunk, ki- ki elment a saját sátrába végre pihenni.

Egyszer csak hallom, hogy Rudolf elhallgatott.

- Te csak így fekszel, alszol?

- Jelenleg könyöklök. Zuhanyzok. - szólt a határozott válasz. 

- Jaja, én is.

- De csak óvatosan! Felváltva! Különben nem lesz meleg víz.

Nos gondolom nem kell megjegyezni, hogy a sátorba a vízszerelők nem nagyon hajlandóak zuhanykabint szerelni, így a lustaságuk eredménye miatt kénytelen minden sátrazó nedves törlőkendővel zuhanyozni.

    Alig csendesedtünk el, a szarvasok már elkezdtek bőgni. Nem, nem azért, mert olyan büdösek voltunk mint egy 3 napos tornazokni.
Na végre valami királyság. Mások meg fizetnek azért, hogy szarvasbőgést halljanak mi meg ingyen hallgatjuk.

Aztán hirtelen szarvcsattogás mellettünk. Erre Rudolf nyilván felfigyelt és ki akart menni megnézni. Nagy halkan felöltözik (a szomszédos falu kutyái elkezdtek ugatni rá), majd kimegy. 

- Há' nincs itt semmi more. - szólott Rudolf költőien, majd folytatta. - Na de ha már kint vagyok hugyozok egyet.

Ezt a mondatot követően olyan remegés és dörgés hallatszott, ami az összes vadat elkergette a közelből. Rudolf bélgáza végre meglátta a fényt az alagút végén.
Utólag belegondolva lehet ez volt a randi hívó hang a vadkanoknak, mert röviddel az események sora után ismét szarvasbőgés, majd röfögés. 

Mikor már a 3. szarv csörgést halljuk a közelben és 2 különböző vaddisznó röfög kicsit elkezdtünk gondolkodni. Mert egyrészt, ha a szarvasok küzdenek, a vesztes fél elkezd majd rohanni. Ha ezt a sátor irányába teszi az valószínűleg agyontaposással jár valakinek. 
Ha a vaddisznó megijed ahogy mozogsz, az is hasonló eredményt okozhat.

Végül eltávolodtak a hangok. Többször ugyan vissza-vissza közeledtek, de nem történt semmi baj.

Hanem egyszer az éjszaka közepén füldugón keresztül hallom, hogy valami röfög a közelben. Nagyon óvatosan emelem a kezem a fülemhez, hogy ne zörögjön a hálózsák, figyelek a légzésemre, fejben összetettem, hogy hol a kés a sátorban. Mindent.
Kivettem a füldugót szépen lassan.
Rudolf olyan mértékben horkolt, hogy ha a földre tettem a kezem, akkor éreztem a remegést.

Nem hogy nem jöttek utána már közel a vadak, de valószínűleg a hegy másik oldalát békésebb menekülő helynek érezték.

Ez a folyamat még egyszer megtörtént az éjszaka közepén, aminek köszönhetően úgy meghúztam a nyakam, hogy 2 napig gyorsabb volt jobbra fordulva balra néznem, mint balra fordulva.

3. nap - péntek

    Ahogy felkelt a viharfelhő a saját sátrában és a nyak-nyomorult a sajátomban, elkezdtük pakolni a sátrat és csinálni a reggelit.

    Nem sokkal később már egy kilátónál sikerült 2x bevernem a fejem és a lábam. Majd találkoztunk egy másik túrázóval, aki egybe csinálja az OKT-t és meglepően konstatálta a táskám, mikor megtudta, hogy mennyi a súlya. Én meg hasonló meglepettséggel, mikor megtudtam, hogy az övé 7 kg és ezzel járja végig az egész Kéket. Noha szegénynél érződött, hogy régóta egy pólója van, de hát na. Túrázunk, nem divatbemutatóra megyünk.

A Bableves csárdában váltak el az útjaink az újdonsült túratársammal. Itt nemsokkal később felszálltam egy buszra és Hollókőn a szálláson vártam a barátaim érkeztét.

    Közös főzés, iszogatás, majd alvás.

4. nap - szombat

    A Hollókő Cserhátsurány táv volt a tervbe. Mivel az egyik kocsit Cserhátsurányon kellett hagyni, így én és Géza korán kellett keljünk.

Ez Gézának okozott némi problémát az előző nap elfogyasztott pálinka miatt.

Elsőnek nem tudta, hogy hol van, majd egy női bőröndből próbált meg felöltözni, szerencsére nem sok sikerrel.

    A túra kis kifáradással és izomlázzal végződött a többieknek, de már nekem is fájt a talpam, így méltó vége volt a túra hétnek :)